Újrakezdés!

Régóta dédelgetem már az ötletet, hogy milyen jó is lenne Mátészalkán egy olyan közösség, amely erőt adhat azoknak, akiknél agyi esemény történt.

Hogy milyen indíttatásból? Természetesen személyes motivációból fakad az ötlet: Édesapám 2010-ben esett át egy STROKE-on. Azt kell mondjam, hogy amíg meg nem történik az emberrel, el sem tudja képzelni. Lehet, hogy hallunk róla, lehet, hogy olvastunk, vagy láttuk másnál, de akinek végig kell küzdeni, annak semmihez sem hasonlítható. Megváltozik az élete. És nem csak annak, akivel ez történt, hanem mindenkinek, aki napi kapcsolatban van vele. Az, hogy ez kinek mit jelent, szerintem nem is kell ecsetelnem. Tudjuk. Az, hogy ebben a szituációban magára marad mindenki, hogy azt sem tudja, merre induljon, hogy minden erőfeszítést megtesz, hogy felépüljön, vagy hogy segítsen a hozzátartozójának, hogy közben akár tönkre is megy ettől mind testileg, mind lelkileg, és aztán feladja… Majd újrakezdi. Mert mindig újra kell kezdeni! És innentől erről szól az élet. Küzdelem. Ebben pedig nagyon nem mindegy, hogy egyedül vagyunk-e. Többszöri feladás és újrakezdés után, immáron több mint kilenc év után, mondhatom, hogy ismét újrakezdtük. Kétféleképpen is. Az egyik, hogy a Mátészalkai Helyi Közösség felhívásán végre megpályáztam a Nők és Férfiak Szatmárért Egyesülettel a Mátészalkai STROKE Klubot, a másik, hogy részt vettem az ARNI módszer egy képzésén, ahol új dolgokat is látva, tanulva magam lettem édesapám „személyi edzője”. Mind a két dolog nagyon fontos, ezért is említettem így, mert szeretném ezt a két dolgot összegyúrni azért, hogy a legjobbat tudjam adni mindenkinek, aki szeretné.

Először is a STROKE-Klub alapgondolata az, hogy akik ezzel a problémával küzdenek, azoknak tudjak biztosítani egy közösséget, ahol találkoznak, elmondhatják, hogy ki mivel küzd, tanácsot adhatnak egymásnak, és ugyanakkor erőt és kitartást is, hogy nincsenek egyedül. Ez az az állapot ugyanis, amire egyrészt senki nem készít fel, másrészt pedig semmilyen recept nincs, hogy beveszünk egy pirulát és jobban leszünk. És azt kell, hogy mondjam, hogy magunk vagyunk. Mindenki maga próbálja meg megtalálni, hogy hogyan tud ezzel együtt élni. Ezért úgy gondolom, hogy beszéljünk, találkozzunk, osszuk meg egymással, hogy mit tudunk, mit láttunk, milyen lehetőségekről tudunk, és egyáltalán beszélgessünk. Sokszor az, hogy valaki velünk van, önmagában segítséget jelent. Így tehát bátorítok mindenkit arra, hogy jöjjön el, nézze meg, kik vagyunk, mit csinálunk, hátha tudunk segíteni.

A másik vonalat sem véletlenül említettem. Kb. 2017-től vettünk részt negyedévente (nem minden alkalommal) Budapesten a Pásztor Gabi által szervezett ARNI tréningen. El kell azt is mondjam, hogy ez édesapámnál kb. úgy működött, hogy a tréningeken feldobódott, kapott egy energialöketet, majd hazajöttünk, kb. 1-2 hétig csinálta a feladott gyakorlatokat, majd abbahagyta. Így azon kívül, hogy a tréningeken jól érezte magát, kapott egy lendületet, egyedül azt tapasztaltuk, hogy a dereka kimozdult, és le tudott egy kicsit hajolni, míg korábban teljesen merev volt. Aztán, tavasszal elkezdtem komolyabban foglalkozni vele. Videótréninget vezettem be, mivel nem lakom egy településen a szüleimmel. Így majdnem kivétel nélkül minden nap kapta az instrukciókat és mozgott. Kis idő után észrevettem, hogy nem kell noszogatnom, hanem ő maga kérte otthon, hogy mozoghasson. Jobban érezte magát tőle. Szépen elkezdtek fejlődni a combizmai, és stabilan áll. A legutóbbi nagy eredmény az volt, hogy a székből önállóan bot, és kéz segítsége nélkül felállt. Ezt csak videón láttam először. Kicsordultak a könnyeim. Ez volt az ARNI tréning. Édesapám 77 éves és 9 éve történt az STROKE. És mégis volt eredmény. Azért írtam az adatokat, mert aki ezzel küzd, az tudja, hogy ezek az adatok fontosak a gyógyulás szempontjából, hiszen minél idősebb és minél régebben történt az esemény, annál kisebb esélyt jósolnak a javulásra. Én pedig azt mondom, azt hiszem, és mindenkinek ezt szeretném üzenni: Nem az adatok jelentik a határt, hanem saját magunk. Azok csak százalékok, esélylatolgatások, de mindenki más, és mindenkinek az agya más. És most jön a küzdelem. Ahogy az előbb írtam, az eredményhez mindennapos edzésre volt szükség. Sokkal keményebb, mint a testépítés, a fogyókúrás edzések, nem elég heti 3-szor, 4-szer, vagy 5-ször edzeni. Minden nap kell! Úgy, hogy minden nap emlékeztetned kell az agyad arra, hogy hogyan mozduljon a lábad, újra kell tanítani a tested, hogy mit csináljon.

A küzdelem ebben a stádiumban új értelmet kap, ezért is nevezték el Gabiék az ARNI módszerben a túlélőket „hősök”-nek. Mert aki ezt végigcsinálja, az hős. Önmaga és a családja hőse, és kéretik így tekinteni rá. Nem sajnálkozásra, együttérzése, gondoskodásra van szükség, hanem motivációra, kitartásra, vasakaratra és nagyon sok hitre! Ebben szeretnénk segíteni a Klubbal. Ezért a Klubfoglalkozásokhoz felvettem a kapcsolatot Pásztor Gabival és a mátészalkai ARNI trénereivel: Gaál-Viszlay Rékával és Béresné Erdős Tímeával. A klubfoglalkozásokon ők és önkéntes segítőik próbálnak irányt mutatni abban, hogy hogyan lehet fejleszteni a túlélőket. Emiatt fontos az is, hogy akinek segítségre van szüksége, nem önálló, azzal a hozzátartozója is jöjjön, aki utána tud segíteni az otthoni feladatok elvégzésében.

A klubfoglalkozásokat hetente tervezzük a Szatmár Alapfokú Művészeti Iskola nagytermében, amiért külön köszönettel tartozom, hogy biztosították a részünkre. Az elsőt 2019. 10. 18-án pénteken 9-12-ig tartjuk, majd ezt követően minden héten szombaton 14-16-ig tervezzük. A klubra amiatt, hogy speciális foglalkozást igényel, előzetesen regisztrálni szükséges. Egy alkalomra maximum 15 főt tudunk fogadni. A cikk alatt beküldhetik online is a jelentkezést a keretben szereplő kérdésekre megadott válaszokkal.

Remélem találkozunk, és tudunk együtt fejlődni/fejleszteni. Mindenkinek azt kívánom, hogy találja meg a gyógyulás útját!

Izsó Gabriella

Jelentkezz te is!

Válaszolj az alábbi kérdésekre a jelentkezővel kapcsolatosan, és add meg az adataidat!